A kútengedélyezés aktuális helyzetének dilemmái
Kedves Kollégák, kedves honlap látogatók!
Korábbi híreinkben számot adtunk „A vízgazdálkodásról” szóló 1995. évi LVII. törvény 2023. június hó 23-án kihirdetett, az engedélyezési eljárásrendben 2024. január hó 1-től érvényes módosításáról, valamint az engedélyező hatóságok személyének 2024. évi megváltozásáról (NFK helyett Agrárminisztérium, katasztrófavédelmi igazgatóságok helyett vármegyei kormányhivatalok).
Az alábbi két táblázatban áttekinthetően bemutatjuk a jelenleg érvényes engedélyezési eljárásrendet mind új kutak létesítése, mind a 2024. január hó 1. előtt engedély nélkül létesített kutak utólagos fennmaradása esetén a törvénymódosítás betűje szerint.
A fennmaradási engedély mellé automatikusan kapcsolódó vízgazdálkodási bírság kivetése a háztartási és öntözési, állattartási vízigényeket kielégítő kis mélységű kutak esetében — tekintettel arra, hogy esetükben engedélyezési kötelezettség sincs — elmarad; minden egyéb (más hasznosítási célú, vagy mélyebb) kút esetében csak akkor mentesül a kérelmező (üzemeltető) a bírság befizetése alól, amennyiben a fennmaradási engedélyezési eljárást 2024. január hó 1. előtt elindították.
A vízgazdálkodási törvény 1996. július hó 1-jei kiadása előtt létesült kutak nem bírságolhatók.
Látható, hogy a fönti két táblázat nem tesz különbséget a vízadó réteg típusa (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz, parti szűrésű víz) között, az engedélyezési eljárásrendben csak az első vízzáró réteg mélységbeli helyzete alapján történik különbségtétel.
Nem volt ez így korábban (egészen a 2023. év végéig bezárólag!), amikor az engedélyezési eljárásrendben a víztípus volt a meghatározó. Ennek igazolásául „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. § (1) bekezdését idézzük, amely szerint:
aa) a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló
vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, védőterület, valamint karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele, érintése nélkül, és legfeljebb 500 m3/év vízigénybevétellel kizárólag talajvízkészlet vagy parti szűrésű vízkészlet felhasználásával üzemel,
ab) épülettel vagy annak építésére jogosító hatósági határozattal, egyszerű bejelentéssel rendelkező ingatlanon van, és magánszemélyek részéről a házi ivóvízigény vagy a háztartási igények kielégítését szolgálja, és
ac) nem gazdasági célú vízigény.”
A talajvizek alsó lehatárolását szolgáló legfeljebb 50 méteres mélységhatár pedig csak a törmelékes üledéktípusra volt érvényes, ahogy azt az Országos Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett https://kuttulajdonos.vizugy.hu/tudastar/honlap talajvíz definíciója is mutatja. Idézzük:
De hasonlóan kezeli ezt a kérdést „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet is, melynek 11/B. §-a így szól:
Tekintettel arra, hogy a vízgazdálkodási törvény módosításához kapcsolódva az alsóbbrendű jogszabályok ez idáig nem kerültek átdolgozásra, s így a pontos engedélyezési eljárásrend még nem ismert, az alábbiakban bemutatjuk azt az eljárásrendet is, amely a jelenlegi viszonyokat a korábbi vízkészlet alapú megközelítés figyelembevételével, nevezetesen az első vízzáró réteg helyzete (legfeljebb 50 méteres kútmélység) megkötést csak a törmelékes üledékekre értelmezve viszi tovább. Az alábbi két táblázat áttekinthetően ezt szemlélteti.
A kutak létesítésével kapcsolatos lakossági adminisztrációs és anyagi teher csökkentésére irányuló jogalkotói szándék üdvözlendő. Ezzel együtt továbbra is fönntartjuk azt a véleményünket, hogy a bemutatott — akár a törvény betűje szerinti, akár a vízkészlet alapú — eljárásrendek az engedélyezési és bejelentési kötelezettség alóli mentességből kifolyólag szakmailag kifogásolhatók, jogilag széttördeltek, még az ezzel foglalkozó vízügyi szakemberek számára is szinte követhetetlenek, és aligha segítik az állami feladatot jelentő felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási tevékenységet, valamint a vízkészleteink megóvásához alapvetően szükséges szakszerű kútkivitelezési munkát. Ez az engedélyezési „rend”, illetve annak jelenleg is fönnálló bizonytalanságai csak a melegágyai lehetnek a szabálytalan munkavégzésnek.
Azonnali megoldást igényel az alsóbbrendű jogszabályok bekövetkezett törvénymódosításhoz való hozzáillesztése. (Csak példaként említjük meg, hogy „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet még mindig jegyzői kútengedélyezési feladatokról beszél, holott a törvénymódosítás szerint a jegyzők ilyen jellegű hatósági feladata a 2024. év január hó 1-je óta megszűnt.)
További probléma a talajvíz, a háztartási kút és más szakmai fogalmak — jogszabályokban rögzített — pontatlan definíciója. Azokat egyértelműen kell meghatározni, hogy az engedélyezési eljárás lefolytatásának szükségesége, mikéntje ne képezhessen vitaalapot a fogalmak különböző értelmezése miatt.
Kelt Agárdon, 2024. november hó 27-én
Rózsa Attila
Korábbi híreinkben számot adtunk „A vízgazdálkodásról” szóló 1995. évi LVII. törvény 2023. június hó 23-án kihirdetett, az engedélyezési eljárásrendben 2024. január hó 1-től érvényes módosításáról, valamint az engedélyező hatóságok személyének 2024. évi megváltozásáról (NFK helyett Agrárminisztérium, katasztrófavédelmi igazgatóságok helyett vármegyei kormányhivatalok).
Az alábbi két táblázatban áttekinthetően bemutatjuk a jelenleg érvényes engedélyezési eljárásrendet mind új kutak létesítése, mind a 2024. január hó 1. előtt engedély nélkül létesített kutak utólagos fennmaradása esetén a törvénymódosítás betűje szerint.
- új kutak létesítésének engedélyezése
- a 2024. január hó 1. előtt engedély nélkül létesített és utólag engedélyezendő kutak fennmaradási engedélyezése
A fennmaradási engedély mellé automatikusan kapcsolódó vízgazdálkodási bírság kivetése a háztartási és öntözési, állattartási vízigényeket kielégítő kis mélységű kutak esetében — tekintettel arra, hogy esetükben engedélyezési kötelezettség sincs — elmarad; minden egyéb (más hasznosítási célú, vagy mélyebb) kút esetében csak akkor mentesül a kérelmező (üzemeltető) a bírság befizetése alól, amennyiben a fennmaradási engedélyezési eljárást 2024. január hó 1. előtt elindították.
A vízgazdálkodási törvény 1996. július hó 1-jei kiadása előtt létesült kutak nem bírságolhatók.
Látható, hogy a fönti két táblázat nem tesz különbséget a vízadó réteg típusa (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz, hasadékvíz, parti szűrésű víz) között, az engedélyezési eljárásrendben csak az első vízzáró réteg mélységbeli helyzete alapján történik különbségtétel.
Nem volt ez így korábban (egészen a 2023. év végéig bezárólag!), amikor az engedélyezési eljárásrendben a víztípus volt a meghatározó. Ennek igazolásául „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet 24. § (1) bekezdését idézzük, amely szerint:
- „A települési önkormányzat jegyzőjének engedélye szükséges
aa) a vízbázisok, a távlati vízbázisok, valamint az ivóvízellátást szolgáló
vízilétesítmények védelméről szóló kormányrendelet szerint kijelölt, kijelölés alatt álló, illetve előzetesen lehatárolt belső, külső és hidrogeológiai védőidom, védőterület, valamint karszt- vagy rétegvízkészlet igénybevétele, érintése nélkül, és legfeljebb 500 m3/év vízigénybevétellel kizárólag talajvízkészlet vagy parti szűrésű vízkészlet felhasználásával üzemel,
ab) épülettel vagy annak építésére jogosító hatósági határozattal, egyszerű bejelentéssel rendelkező ingatlanon van, és magánszemélyek részéről a házi ivóvízigény vagy a háztartási igények kielégítését szolgálja, és
ac) nem gazdasági célú vízigény.”
A talajvizek alsó lehatárolását szolgáló legfeljebb 50 méteres mélységhatár pedig csak a törmelékes üledéktípusra volt érvényes, ahogy azt az Országos Vízügyi Igazgatóság által üzemeltetett https://kuttulajdonos.vizugy.hu/tudastar/honlap talajvíz definíciója is mutatja. Idézzük:
- „Talajvíz: A felső vízrekesztő réteg felett – vagy ilyen réteg híján nem mélyebben, mint 50 méter – az üledékes kőzetekben (homokos, kavicsos üledékek) elhelyezkedő vizet talajvíznek nevezzük.”
De hasonlóan kezeli ezt a kérdést „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet is, melynek 11/B. §-a így szól:
- „E rendelet alkalmazásában mezőgazdasági célú vízkivételt biztosító talajvízkút: olyan maximálisan 50 m talpmélységű termelőkút és a hozzá kapcsolódó öntözőberendezés, amely kizárólag talajvíz igénybevételével, öntözési, halgazdasági vagy állatitatási célú vízhasználatot szolgál.”
Tekintettel arra, hogy a vízgazdálkodási törvény módosításához kapcsolódva az alsóbbrendű jogszabályok ez idáig nem kerültek átdolgozásra, s így a pontos engedélyezési eljárásrend még nem ismert, az alábbiakban bemutatjuk azt az eljárásrendet is, amely a jelenlegi viszonyokat a korábbi vízkészlet alapú megközelítés figyelembevételével, nevezetesen az első vízzáró réteg helyzete (legfeljebb 50 méteres kútmélység) megkötést csak a törmelékes üledékekre értelmezve viszi tovább. Az alábbi két táblázat áttekinthetően ezt szemlélteti.
- új kutak létesítésének (megszüntetésének) engedélyezése
- a 2024. január hó 1. előtt engedély nélkül létesített és utólag engedélyezendő kutak fennmaradási engedélyezése
A kutak létesítésével kapcsolatos lakossági adminisztrációs és anyagi teher csökkentésére irányuló jogalkotói szándék üdvözlendő. Ezzel együtt továbbra is fönntartjuk azt a véleményünket, hogy a bemutatott — akár a törvény betűje szerinti, akár a vízkészlet alapú — eljárásrendek az engedélyezési és bejelentési kötelezettség alóli mentességből kifolyólag szakmailag kifogásolhatók, jogilag széttördeltek, még az ezzel foglalkozó vízügyi szakemberek számára is szinte követhetetlenek, és aligha segítik az állami feladatot jelentő felszín alatti vízkészlet-gazdálkodási tevékenységet, valamint a vízkészleteink megóvásához alapvetően szükséges szakszerű kútkivitelezési munkát. Ez az engedélyezési „rend”, illetve annak jelenleg is fönnálló bizonytalanságai csak a melegágyai lehetnek a szabálytalan munkavégzésnek.
Azonnali megoldást igényel az alsóbbrendű jogszabályok bekövetkezett törvénymódosításhoz való hozzáillesztése. (Csak példaként említjük meg, hogy „A vízgazdálkodási hatósági jogkör gyakorlásáról” szóló 72/1996. (V. 22.) Korm. rendelet még mindig jegyzői kútengedélyezési feladatokról beszél, holott a törvénymódosítás szerint a jegyzők ilyen jellegű hatósági feladata a 2024. év január hó 1-je óta megszűnt.)
További probléma a talajvíz, a háztartási kút és más szakmai fogalmak — jogszabályokban rögzített — pontatlan definíciója. Azokat egyértelműen kell meghatározni, hogy az engedélyezési eljárás lefolytatásának szükségesége, mikéntje ne képezhessen vitaalapot a fogalmak különböző értelmezése miatt.
Kelt Agárdon, 2024. november hó 27-én
Rózsa Attila